Papirusz, pergamen, papír…
A papír története szorosan összefügg az írás történetével. Egyiptom az egyik legősibb terület, ahol létrejött írásbeliség, így nem meglepő, hogy a papír neve is innen, az ókori Egyiptomból származik, az alapanyagként használt papirusz növény nevéből.
Később Kis-Ázsiában állati bőrből készült pergamenből, Kínában eperfából és bambusznádból készült papírt állítottak elő. Kínában valószínűleg i. sz. 105-ben vezették be a papírt a drága selyem és a nehéz bambusztábla helyett, ezzel államilag is serkentve a papírgyártást. 363 az első pekingi újság éve, a kínaiak pedig már 660-ban papírpénzt használtak. (Kínában születtek az első könyvnyomtató műhelyek is, a jelenleg ismert legrégebbi nyomat 868-ból származik).
Európába a mórok közvetítésével érkezett a rongyhulladék-alapú papír, Magyarországon a XIV. században terjedt el használata. Az első magyarországi vízjeles papíroklevél, melyet I. Károly idejében, 1310. május 2-án nyomtattak, Gentilis bíboros nevéhez fűződik. Az oklevélen található vízjelet csak 2009-ben fedezték fel: egy sárkány helyezkedik el a papírlap közepén, melynek mérete és alakja arra utal, hogy Itáliában készült (valószínűleg a bíboros hozta magával). A sárkány a pogány és a keresztény mitológiában más-más jelentéssel bír, de mindkettőben lehet pozitív és negatív értelmezése is. Az itáliai papírkészítők számára pozitív jelkép volt, Krisztus jelképe, mely kifejezi a világosság és a sötétség örök harcát.
A könyvnyomtatást Európában 1450 körül a Német-római Császárságban találta fel Johann Gutenberg, aki aranyművesből lett nyomdász. A nyomda ólombetűkkel és festékkel dolgozott, így egy oldalt egyszerre több száz példányban is ki lehetett nyomtatni – így a könyvek (majd később, a XIX. században az újságok) könnyen sokszorosíthatóak, hiszen gondoljuk csak el, addig lúdtollal és tintával másolták a különböző szövegeket, egyesével!
1840 óta a papír nyersanyaga az olcsó fa (mely legfeljebb 75 évig „él”). Mivel a rongyból készült papír sokkal időt állóbb, számos könyvet, oklevelet, levelet ismerünk a régi korokból, melyeket a mai technológiával gyártott papíron nem őrizhettek volna meg az utókor számára.
Ma már nemcsak a természetes (fa alapanyagú) papír használatos, terjed a grafénból és kőolajszármazékokból előállított óriásmolekulákból álló szintetikus papír is, hogy lépést tudjunk tartani megnövekedett papírigényünkkel, hiszen már több tízezer példányt tudunk egyszerre nyomtatni a számítógéppel vezérelt nyomdagépeknek köszönhetően.
A papír történetéről az alábbi oldalon talál még érdekességeket: https://www.irodaszer.hu/papir/
A ceruza
A ceruza elnevezés a latin cerussa ’ólomfehér’ kifejezésből származik, az ólomvesszőt (a ceruza őse) hívták így. A korai íróeszköz készült faragott krétából vagy faszénből is, később ónvesszőt kezdtek használni. Ezt már nem tudtak önmagában „megfaragni”, tokba kellett foglalniuk, hiszen az ónrúd könnyen hajlik. Az ónvesszőt Magyarországon író-ónnak kezdték el nevezni, ebből származik irón szavunk, lásd postairón; a plajbász kifejezés a német Bleistift (’ólomszög’) szó népetimológiai megfelelője.
Az első grafitceruzák a XVI. század második felében jelentek meg, ekkor fedezik fel a grafitot. A tömeges gyártás a XVIII. században indul, a század végén Nicholas Conté a grafit megmunkálásának következtében olyan ceruzákat állít elő, melyek különböző keménységűek – a grafitot kiégetett agyaggal keverve a hozzáadott agyag mennyiségétől függően változik a festékanyag keménysége.
A XIX. század végén fejleszti ki Tokióban Tokuji Hayakawa a töltőceruázát, melyet „mindig hegyes ceruzának” nevez el (Ever-Sharp Pencil). Ekkor már létezett ugyan celluloidból készült töltőceruza, de azzal fárasztó volt az írás (és törékeny is volt) – Hayakawa nikkelborítással rendelkező ceruzája kényelmesen használható és tartós darab volt, így hamar népszerűvé vált.
A színes ceruza őse, a tinta- vagy másolóceruza a XIX. században születik meg – a benne lévő festékanyag a metilibolya festék. A XX. században kezd elterjedni a ma is használt színes ceruza, melyben a festéket adalék- és kötőanyagokkal teszik szilárd halmazállapotúvá és könnyen kezelhetővé. Ekkor már a grafitigény is oly mértékű, hogy mesterséges grafitot kell előállítani.
A golyóstoll alakú Al Faisaliyah Center Riyadh-ban
A golyóstoll
A golyóstoll (Bíró-toll) olcsóbb ás könnyen kezelhetőbb voltának köszönhetően hamar leváltotta a töltőtollat a mindennapokban. Működése egyszerűnek tűnik – a toll hegyét a papíron végighúzva a benne lévő forgó gömb kijuttatja a tintát a tartályból, ami majdnem azonnal megszárad –, de mint alább láthatjuk, születését próbálkozások hosszú sora előzte meg.
Állítólag Galilei is tervezett golyóstollhoz hasonlatos eszközt a 17. században. Ami biztos: már 1888-ban szabadalmaztatták. De az áttörésig, a mai golyóstoll megszületéséig még el kellett telnie néhány esztendőnek – az elődök ugyanis nem tudták a tintát egyenletesen adagolni, továbbá folyamatosan függőleges helyzetben kellett tartani őket, mert a tinta gravitáció hatására indult meg (s hol nagyon megindult, hol egyáltalán nem).
Goy Andor, Kovács Sándor mérnök és Bíró László József újságíró 1938-ban szabadalmaztatja a golyóstollat Magyarországon. Érdekesség, hogy Európa-szerte a Goy és Kovalovszky cég GOPEN-je (majd később a nyomógombos kapcsolószerkezetű, kiugró hegyű tollak), míg Amerika-szerte a Bíró-féle toll terjed el. A Bíró-toll a magyar nyelvből kikopott, ám spanyolul a golyóstoll ma is birome, a franciáknál biron, angol nyelvterületen pedig előfordul a biro-pen elnevezés is. Az első golyóstollat 12 és fél dollárért (ma ez körülbelül húszezer forintot tesz ki) 1945. október 29-én dobták piacra New Yorkban.
A golyóstollhoz hasonló elven működik a töltőtolltintát használó rollertoll, a golyós filctoll, valamint a víz alatt vagy fejjel lefelé is használható űrtoll is, mely nevét arról kapta, hogy súlytalanságban is működőképes (ám súlytalanságban a hagyományos golyóstoll is használható).
Az írószerekről további információkhoz az alábbi linkre kattintva juthat: https://www.irodaszer.hu/iroszer/
Az irodaszerek önállósulása
A papírokat, írószereket kezdetben – gyakran egyetemek közelében lévő – könyvesboltokban vagy alkalmi vásárokon lehetett megvásárolni, vagy házaló könyvárusok árulták. A XIX. században azonban a társadalmi eseményeknek, báloknak köszönhetően megjelennek a modern értelemben vett irodaszerek, és az önálló irodaszer-kereskedések. A viktoriánus kor az illem és erkölcs korszakaként nemcsak a kifogástalan öltözetet, hanem a kiváló minőségű papírokra, jó minőségű írószerekkel írt esküvői vagy báli meghívókat is megkívánta. Többnyire „rendezvényszervezésre” specializálódott egyesületeket bízták meg a társasági események megszervezésével, ők feleltek az ideális helyszín, zene és étel biztosításáért – és ők küldték ki a személyre szóló meghívókat is (amennyiben nem a tőzsdés urak által szervezett, bárki által látogatható eseményről volt szó).
A modern értelemben vett irodaszer alá tartozó fogalmakról bővebben itt tájékozódhat: https://www.irodaszer.hu/irodaszer/
Iroda- és környezetbarát
A környezetbarát szó eredete – és a környezettudatosság története nem nyúlik vissza olyan régi időkbe, mint a papír, a ceruza, a toll vagy a könyvnyomtatás története. Azonban mindannyian tudjuk, hogy fontos odafigyelnünk arra, mit és mennyit nyomtatunk, milyen anyagból mennyit használunk, hiszen a mi generációnk az a generáció, amely megtaníthatja a következő generációt arra, hogyan kell és lehet környezettudatosan élni. A környezet védelme érdekében az irodában is sokat tehetünk, példát mutatva ezzel munkatársainknak is.
Golyóstollunk megválasztásakor az eldobható és a cserélhető betétes közül mindig az utóbbit válasszuk. Az eldobható tollak nagyrészt műanyagból készülnek, és a tinta elfogyása után az egész tollat eldobják, így nagymértékben környezetszennyezők. Az újratölthető tollak általában fémből készülnek, drágábbak és jobb minőségűek, ám hamar behozzák árukat, hiszen a golyóban végződő tintatartály kapható burkolat nélkül is. (Magát a golyóstollat nem lehet újratölteni, mert speciális centrifugálás során kerül a viszkózus tinta a tartályba).
Használjunk újrahasznosított alapanyagból készült papírt. Bár a természetes papírt környezetbarátnak tekintik, mert viszonylag könnyen lebomlik, az újrahasznosított papír megvásárlásával már tettünk valamit környezetünkért.
Használjunk újrahasznosított alapanyagból készült irodaszereket. Az újrahasznosított irodaszer használata szerencsére ma már igen elterjedt – a kínálat is egyre bővül (választhatunk már akár újrahasznosított, „zöld” tűzőgépet is).
Szelektíven gyűjtsük a hulladékot. – A hulladék érték! Segítsük kímélni környezetünket azzal, hogy azokat az anyagokat, melyet újrahasznosíthatók, elkülönítjük a kommunális hulladéktól – illetve a veszélyes hulladékokat és az elektronikus hulladékokat is gyűjtsük külön, hogy megfelelő módon tudják kezelni azokat a megfelelő helyen. Így a szelektív hulladéktárolóba helyezett papír, karton, műanyag, fém akár alapanyagul szolgálhat irodaszer-előállításkor; a kupakok gyűjtésével segíthetünk egy-egy rászorulón (kupakoló-akciók); a betűnyomtató festékkazettáit, a vegyszerrel szennyezett anyagokat meg tudják semmisíteni, akárcsak az akkumulátorokat, vezetékeket, számológépeket. A lejárt, feleslegessé vált gyógyszereket vagy az elemeket mindig a gyűjtőpontokon adjuk le.
Nyomatatás előtt mindig gondoljuk meg, valóban szükség van-e az adott információra (a teljes szövegre, táblázatra) nyomtatott (papír) formájában is. E-mailjeink végén finoman megkérdhetjük a címzettet/címzetteket is ugyanerre – úgy, hogy az ne legyen sértő, de azokat, akik számára fontos a környezet védelme, elgondolkoztassa:
„Az íráshoz nem kell más, csak idő és pihent agy. Meg persze egy toll sem árt.” – Benjamin Rascal