A fénymásolót szinte nap mint nap használjuk az irodában és bizonyos esetekben otthon is. De vajon ismered a működését, vajon hová tűnik időnként a másolópapír? Néhány évtizede a másolatokat még kézzel készítették, géppel írás esetén pedig indigót használtak, míg ma már ezek az eljárások elképzelhetetlenek. A fénymásoló napjainkban minden iroda nélkülözhetetlen része lett.
A fénymásoló története
Tudtad, hogy a fénymásoló feltalálásában egy magyar tudós is nagy szerepet játszott? Selényi Pál fizikus professzor ugyanis az 1920-as években olyan eljárást dolgozott ki, mely alkalmas volt elektromos képek rögzítésére.
Az Egyesült Államokban publikált szabadalmi cikkében arról írt, hogy miként lehetséges a gyorsan mozgó jelek elektrosztatikus rögzítése, majd azok előhívása. Ez jelentette akkor a mai nap használt fénymásolást. Az elektrográfia ötletét azonban Chester F. Carlson szabadalmaztatta az USA-ban, ezért elsősorban az ő nevéhez kötik a fénymásoló feltalálását. Az első xeroxkópia egyébként 1938-ban készült el.
Egyszerű, mint az egyszeregy
Manapság egy másolat elkészítése nagyon egyszerű. Csak fel kell emelnünk a fénymásoló tetejét, majd odailleszteni a másolni kívánt iratot, megnyomni a start gombot, és készen is vagyunk. De vajon mi folyik ilyenkor a gép belsejében?
A fénymásoló belsejében az ellentétes töltések vonzásba lépnek, hasonló vonzásokkal naponta találkozhatunk. Ilyen elektrosztatikus hatás, mikor a másolópapírt vonzzuk a vonalzóval, vagy amikor a súrlódást követően a pulóver vonzza a hajunkat. A fénymásolóban lévő dob éppen így működik, képes magához vonzani a por alapú festéket.
Amikor a másoló fénycsóvája végig pásztázza az eredeti példányt, akkor a rajta lévő alakzatok, vagy írás a dob felszínére vonzza a festéket, a már fent említett elektrosztatikus tulajdonságának köszönhetően. A dob csak ott vonzza a festéket, ahol az eredeti példányon is festék van. Az eredeti példány festetlen részein nem alakul ki töltés, így a másolat is üres marad azokon a helyeken. Így kaphatjuk meg az eredeti példány tökéletes másolatát.
Ezt a részleges vonzást egyébként fény segítségével tudják előállítani, innen ered a fénymásoló neve is. A fény segítségével éppen ott kap töltést a dob, ahol az eredeti papíron tinta van, ahol pedig üres a lap, ott értelemszerűen elmarad a töltés, tehát a másolat is festetlen marad azon a részen.
Az először másolópapírra került festék hőérzékeny, de a gép a festéket hő segítségével odaégeti a másolópapír felületére, így válhatnak időtállóvá a másolatok. Nagyon fontos, a megfelelő minőségű másolópapír használat, hogy sokáig élvezhessük az eredményt.
A lépések
A fényvezető anyagból készült dob felszíne feltöltődik, ezután egy erős fénycsóva végig pásztázza a másolandó papírt. Ez a jelenség mindannyiunk számára ismerős. A fény visszatükröződik a papír üres (fehér) felületeiről. A nem üres részek elnyelik a rájuk eső fényt. A gép így tesz különbséget az eredeti példány tartalmában, ahol nem tartalmaz festéket, ott a másolaton sem lesz festék.
A visszatükröződött fény becsapódik a dobba, ahol elektronok bocsátódnak ki, melyek semlegesítik a dob pozitív töltését. Ahol a fény elnyelődik, ott a dob felszínén pozitív töltésű területeket hagy meg. A negatív töltésű, száraz pigmentanyag – a festék- pedig a henger elektrosztatikusan feltöltött részéhez tapad. Így ugyanazt a képet kapjuk meg, mint amilyet az eredeti példányon láthatunk.
Ezután a másolópapír felmelegítésével rögzíti a készülék a nyomatot „beégetés”. Gondoltad volna, hogy ilyen egyszerű, mégis nagyszerű módon működik a fénymásolás? Egy biztos, a mai napig hálásak lehetünk Selényi Pálnak és remek ötletének, rengeteg időt spórolnak nekünk.